Bárdinduló

1. dalnok:

A néma tájban bandukol

Batyuval kezében,

Hangszer hátán, úgy dalol

A hosszú út ködében.

Kis falvakból indul el,

S városokba érkez,

Ahol megszáll, énekel

A jóízű ebédhez.

2. dalnok:

Lyukas garas sem lapul

Erszénye rejtekében,

Énekel hát, s csak gurul,

Gyűlik a sok érem!

Összegyűlt a sok cseléd,

Ő csak egyre játszik,

Elhallgat a szóbeszéd,

S vigadnak sokáig.

3. dalnok:

Táncra kél a sok leány,

A szoknyák forognak,

Csizma koppan, száz is tán,

Legények udvarolnak.

A kocsmáros csapra ver

Legalább két hordót,

Mindenkinek jó sokat mer,

Amennyit ő gondolt.

4. dalnok:

Céhmester is hallja ám,

S ő is táncra perdül,

A bárd kicsiny citeráján

A húr élesen pendül.

Kovácsmester kalapálja,

Dobritmusra patkol,

A lovász meg ló hátára

S fenekére paskol.

5. dalnok:

Diakónus a miséjét

Erre celebrálja,

Mészáros a bika fejét

S a sertést erre vágja.

Polgármester, város őre,

Mind keringőt járnak,

Ha ugyanígy lesz, jövőre

A palotába várnak!

6. dalnok:

Hírnök jön a palotából,

Mellette kíséret,

Leszáll hát mind a lováról,

S táncukkal kísérnek!

Dámák hangja messze zeng,

Ők is zengik bátran.

Hangjuk útján úr üzent:

Vár a palotában!

7. dalnok:

Márványpadló, csillogás,

Aranyozott trónus,

Benne úr, vállán palást,

Néki zeng a kórus.

Hangszerét már kézben tartja,

S rázendít a dalnok.

Királyi pár ki is adja

A legnagyobb parancsot:

Minden dalnok:

Énekelje úri nép,

S minden alattvaló,

Daloljon és táncot lejtsen

Pór és uralkodó!

Írástudók fújják vélük,

Ha jő a csőcselék!

S ellenségek zengjék együtt

Béke énekét,

Nem vagyok harcos,

Nem is varázsló!

A dal csak, mi fontos:

Ez a bárdinduló!

Nem fogok kardot,

A dal a fegyverem.

Pengetem a lantot,

Halld az énekem!

írta: Ygnar