Bár már egy ideje szerveztük a koncertet, a lehető legtöbb dolog közbejött. Először az időpont nem akart sehogy sem véglegesedni. Először ugyanis úgy volt, hogy egy szombati napon (18-án) lépünk fel (ami aztán foglalt volt), tehát választhattunk vasárnap, illetve valamely hétköznap között. Végül a vasárnap mellett döntöttünk, ami sok szempontból jobbnak bizonyult. A dátum után az időpont lett kérdés, hiszen eredetileg 8 órási kezdést szerettünk volna. Ekkor keresett, illetve talált meg bennünket a Mentálgenezis zenekar a közös koncert ötletével. Az ő ötletükre az egész mulatság idejét áttettük egy órával korábbra. A probléma főleg az volt, hogy ekkorra már szóltunk az ismerőseinknek, és nem mindenkinek volt már időnk szólni erről (amiért utólagosan is elnézést kérünk). A tagok is nehezen akartak összegyűlni: Eszterünk egyáltalán nem tudott velünk lenni, Páli Évi is az utolsó percig kérdéses volt (torokgyulladás), és volt, aki aznap délután-este ért Szegedre a tagok közül.

Amilyen nehezen jött össze, azok után már nem is csodálkoztunk, hogy végül az eredeti időpontban, este 8-kor (illetve nem sokkal előbb) kezdődött a koncert. Addig a másik zenekar pakolta fel a cuccát, beállították a technikát, aztán - hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog - kezdhette mindenki elölről: mivel mi kezdtünk, ezért minket is be kellett állítani, tehát a másik zenekar opciói elvesztek. Mert csak egyszer dolgozni olyan unalmas... Ráadásul, mivel a színpad a másik zenekar felszerelésével már tele lett, ezért mi csak a színpad szélén ülve fértünk el, talán egy picit szűkösen is (bár sok jó ember kis helyen is jó ember) - én például nem egyszer a hegedűsünk vonóját használtam fogselyemként...

A tartalomról: szerintem nem lehet okunk panaszra. A visszajelzésekből legalábbis úgy láttuk, hogy a becses közönségünk nagyon élvezi, amit a színpadon csinálunk... Mondjuk tény, hogy inkább a mulatósabb számainkat vettük elő, és a lassabbakat is úgy adtuk elő, hogy ne lógjanak ki nagyon az alapvetően vidámnak tervezett repertoárból. A sok hülyeség, amit össze tudok hordani a színpadon, szintén megtette a hatását. Az egykori kollégista lakótársaim érkezése még inkább fokozta a hangulatot, hiszen - jó kollégista lévén - végigmulatták a koncertet, ahogy illik :) Külön jó volt, hogy ebbe másokat is belevontak, így többen is táncoltak az egyes számaink alatt. Sőt, az egyik legsötétebb számunknak számító Styx-et is vidámabbá tudták tenni, egy kis kenuzás imitálásával és Darth Vader-es szuszogással (bár ez utóbbit nem tudom pontosan, ki csinálta). Nagyon nehéz volt, hogy el ne nevessem magam a komolyabb részeknél...

Volt egy kis meglepetésem is: mivel Ildivel nemrég volt az ötödik évfordulónk, ezért Vörösmarty Mihály Ábránd című versét előadtuk a saját feldolgozásunkban. Egy korábbi zenész kollégámat, Szalma Andrást is felkértük, hogy gitárjátékával segítsen minket ez alatt a szám alatt, akinek ez úton is köszönöm a segítségét!

Remélem, minden megjelent jól érezte magát! Ez volt a célunk :)

Koncertünk után a Mentálgenezis következett. A zenéjükben alternatív, blues-os és rockos elemeket véltem felfedezni. A szövegvilág engem a Bonanza Banzai-ra emlékeztetett, ami a részemről pozitív kritikának számít. Ők is nagyon jó hangulatot teremtettek, és bár a két stílus nem 100%-ig kompatibilis egymással, azért jól megfértünk egy színpadon. Várhatóan a jövőben is hallhattok majd együtt rólunk.