Legelső sorban nagyon szeretnénk megköszönni a várjátékok szervezőségének, különösképp Krizsóné Kakuk Évának, hogy megadta nekünk a lehetőséget és a segítséget az ottani szerepléshez!Egy várjáték igazi élmény, ajánlom mindenkinek, hogy minél többre járjon el! Nem fog unatkozni. Itt sem volt rá sok lehetőség, először felvonulás ("körmenet"), aztán lovagi torna volt. A viadalok után következtünk mi. A műsorról: próbáltuk a középkori hangulatú számainkat összeválogatni. Mivel a zenekar profilja alapvetően nem ez, hanem fantasy, ezért nem volt könnyű dolgunk, de "a középkor meselényei"-re helyeztük végül a hangsúlyt (hiszen a középkorba a hitvilág, a babonák, a legendák és a meselények is beletartoznak). Tudni kell továbbá, hogy Páli Évi belépése óta ez volt az első olyan koncertünk, ahol mind a heten fenn voltunk a színpadon. Egy ilyen komplikált zenekar esetében, mint mi is vagyunk, ez sajnos nem egyszerűen megoldható. A közönség sajnos közel sem volt annyira lelkes, mint szerettük volna - érezték, hogy nem teljesen középkori régizenét játszó csapat vagyunk, és valószínűleg furcsa volt nekik a zenénk (pedig szívünket-lelkünket beleadtuk). A repertoárt is le kellett rövidítenünk, egyrészt, mert fújt a szél, és mindenkinek össze-vissza dobálta a kottáit, másrészt mert a vihar is közelgett, amely matematikai pontossággal akkor csapott le, amikor az utolsó játszott számunk (Törpedal) utolsó akkordja felcsendült. Mondhatni viharos sikerünk volt. A fellépés után bemenekítettük a felszerelésünket az egyik sátor alá, majd úgy döntöttünk a már csöndesedő viharban, hogy átmegyünk a helyi könyvtárba, ahol is a civil cuccunk volt. A nagy sietségben, több hangszerrel történő rohangálás azonban nem tett jót, ugyanis egy hatalmas esés kíséretében jól meg is hempergőztem a sárban. Így, ha addig nem is, utána alaposan eláztam, hiszen valahogy ki kellett mosnom a rajtam lévő, összekent ruháimat... Druid tangójából szintúgy ki kellett öblíteni a sarat. Ez úton kérek tőle nyilvánosan is bocsánatot. Druid: Bocs! Átöltözés után (mármint én, szárazba) el is indultunk hazafelé. Azonban, amilyen szerencsés voltam aznap, a busz pontosan a szemünk előtt ment el... Így a tervezett helyett jóval később értünk Jászberénybe, legalább másfél órával. Addig is, hogy ne unatkozzunk, a második forduló emberei (kocsival jöttünk-mentünk), személy szerint Linnert Évi, Kalányos Jani és jómagam, az egyik helyi sörözőben ittuk a nevükhöz méltó nedűt. Elkezdtünk egy kicsit jammelni, mire először a helyiek, majd a miskolci Kard és Kereszt Johannita Testvériség tagjai gyűltek körénk. Ekkor - minden mindegy alapon - elkezdtük újfent a saját számainkat játszani a népeknek. Olyat táncoltak a zenénkre, hogy öröm volt nézni! :) Ezen az utó-zenélésen - amelyet eredetileg csak a magunk szórakoztatására kezdtünk el - nagyobb sikerünk volt, mint az eredeti koncerten. Sőt, külön öröm volt számomra, hogy a nem sokkal korábbi fellépésünkről emlékeztek ránk, és egyes számaink címére is, így azokat aszerint kérték. Bálint (Csendes; akinek szintén külön köszönet jár a szállításért) aztán "hazavitt" minket Berénybe, az épp zajló V. Fireball LARP-ra. Ezt teljes joggal mondhatom, hiszen a Sárkánykönnynek a Fireball a szülőhelye. Egy torna kellős közepébe csöppentünk be, amely alá dobolással próbáltuk fokozni az izgalmakat. A hangulata mindenképp megvolt. A torna végére azonban a szegediek (Eszter már korábban) úgy döntöttek (avagy nem is ők, hanem az érme, amit Hirvaer dobott fel, úgyhogy tessék őt hibáztatni:D), hogy hazatérnek a hosszú és kimerítő nap után, így a torna utáni koncerten már csak négyen maradtunk a jelenlegi tagok közül: a két Jani, Druid és Maci. Szerencsére szinte az összes táborozó, akinél volt valami hangszer, csatlakozott hozzánk egy közös koncert erejéig. Hirvaerrel is újra zenélhettem, ez nagyon jól esett. Ezen a harmadik (kettő és feledik, na...) fellépésünkön, úgy érzem, jó hangulatot csináltunk, a larperek láthatóan élvezték, amit kapnak. Ráadásul akkora pogót, mint amekkora a Holtak serege alatt volt, akusztikus hangszerekre még sosem láttam... Mindenkinek köszönöm, aki velünk együtt részese lehetett az eseményeknek! Szerintem nagyon fontos nap volt ez a zenekar életében, és remélem, hogy mindannyiunk, de leginkább a közönségünk jól érezte magát.
| 
